emo
Ezen a kommenten mekkorát röhögtem:
Arra a részre várok, ahol kiderül, hogy Bella szekrénye valójában shoggoth, csak úgy csinált, mintha szekrény lenne, csak hogy a közelében lehessen, a lámpája meg alakváltó protoplazmikus were-moszat-kígyó koalahalálmadár, ha lehet, még érzőbb szívvel, és természetesen ő (az?) a nagy rivális. A hosszú várakozás alatt azonban kénytelenek szembesülni a lelkükben bimbózó ábrándokkal, hiszen milyen lámpa maradhat érzéketlen egy _ilyen_ gánytömeggel szemben? Az izzó vágyak végül bazi nagy tocsogós orgiában remélnek feloldozást nyerhetni, mindhiába, az egyesült koalashoggoth belenéz a naplementébe és Bella szemébe, belátja, hogy nem nyomhatja el, és tövig rakja a hősnőt összes lehetséges testnyílásán meg még pár másik helyen (bár lehet, hogy ilyen nagy durranást (!) a regényciklus e korai szakaszán pazarlás lenne ellőni, majd úgy a 18. kötet táján). Edward és Jacob bemotoroznak üvegszilánkok záporában, éppen párbajra hívnák a szemét csábítót, de felismerik, hogy egyrészt ketten egy ellen hősszerelmes nem párbajozik, másrészt a XXI. században egy koalashoggothnak is joga van az érzéseihez, hogy jönnek ők hozzá. Mennek, és fájdalmukban fiúzenekart alapítanak. Na, ezt talán már kölcsön is kérném.
