Történt, hogy apám még vagy egy éve a madarasteszkóban vett egy Lazer márkájú hádédésdivikszes felvevőcsodát. 30 rongy, a pontokba szedett képességei alapján hihetetlenül kevés pénz érte, van benne egy 120G-s vinyó, tud mindent, amit kell a timeshiftingtől kezdve a pendrive kezeléséig és minden hülyeségig.
Na, ennél nagyobb fostalicska ratyiszar a világon nincs. Olyan apróságokon túllépek, hogy a távirányítója kb. fél méterről hajlandó csak működni, azt is csak minden harmadik nyomásra és egyébként is teljesen értelmetlen az elrendezése, vagy épp hogy két perc alatt bootol. Az sem érdekel, hogy a szokásos “DVD játékos”-szintű fordítógéppel kreálódott a magyar doksi és menürendszer és olyan mondatokat vág hozzánk, hogy “Nyomja le a Rec. Button to felvételhez the selected items”, ugyan, összerakjuk azt.
De. Végignyálazta az ember a kézikönyvet, félrehajította, mert nem talált egyetlen mondatot se, amiben alany és állítmány együttesen szerepelne. Rendelkezik némi intuitív technikai érzékkel, cserélt már izzót, tud mikrosütőt használni, javított mosógépet, fel tud telepíteni egy vindózt, programozott már PLAZMAEFFEKTUST KIBASZOTT ASSEMBLY-ben, feltételezné, hogy elboldogul egy olyan egetrengető komplexitású dologgal, mint egy filmfelvevő. Ezen tudással felvértezve fel akarja venni mondjuk az aznapi, 4231. barátokköztöt, hogy az ő édesanyja ne maradjon Tildácska nélkül. Ebből annyi sikerül, hogy felveszi a rossz csatornát a rossz napon a rossz időpontban. Valamint közben javíthatatlanra szétformázza az épp behelyezett újraírható DVD-t. Valamint ezek után a TV teljesen véletlenszerű időpontokban bekapcsol, amíg szét nem húz mindent és ad egy brutális hard resetet a TV-nek, a dvdjátékosnak és az erősítőnek, a biztonság kedvéért.
De mindez hagyján. A nagyobbik baj, hogy ez egy kibaszott nyelő. Ebből adat ki bazmeg nem jön, csak befele megy. Térdemnek múlt heti szíjjelflexelését, én, beteg fasz, felvetettem, ki nem hagynám, hogy lássam magam belülről, ha már egyszer száloptikákat dugdosnak belém. Tettem ezt botor módon ezt a csodát használva recordernek. Fel is vette, viccesen is néz ki a térdkalácsom hátulja (kifordítva mindenki fehér amúgy, nem rózsaszín, ez a nagy tanulság), gondoltam átszedem a gépemre, megvágom-muzzásítom egy kicsit, legyen a sancheznek okulásul belőle popsláger, technóklip. Na, bazmeg. Apámmal (akire mellesleg a fenti technikai felsorolás, beleértve az assemblyben plazmaeffektet, szintúgy áll, súlyosbítva több kispolszki alkatrészekre szedésével és összerakásával egy darab franciakulcs segítségével, szóval no, technikai téren szintúgy nem elveszett, a modern kortól leszakadt ember) ma két és fél órán át azzal küzdöttünk, hogy ezt a szerencsétlen 1 gigás, húsz perces videót kinyerjük. De nem bazmeg. DVD-t, azt elront ügyesen, az megy neki. Hogy egy megadott menüpontra kilépjen ahelyett, hogy bármit is csinálna, bizony, az is. Hogy valami őrült végtelen ciklusba beragadjon, anélkül nagyjából semmit nem is lehet kezdeni. Van egy újraírható DVD-m tele egy Dajka Margitról szóló riportműsor különféle részleteivel. Kétszer kellett kihúznom az áramból ez egészet, mert ottragadt végleg. USB-RŐL tud lemásolni bármit, szépen Norton-szerűen lehet böngészni a fájlszerkezetét, de USB-RE bazmeg, semmi, persze nem tud. Persze 1 gigánál nagyobb mass storage-ot nem kezel, ezt a kört is meg kellett futni vele előtte. És a kedvencem az, hogy az újraírható lemez törléséhez a doksi szerint meg kell nyomni a “Disc. oper.” gombot a távirányítón. Ilyen gomb nincs. Sehol.
Most jelenleg két tervem van. Az egyik, hogy szétcsavarozom a faszba és kikapom belőle a vinyót. A másik, hogy odállítok a TV elé egy webkamerát, és átveszem azzal azt a húsz percet.
És bármelyik megoldás után rituálisan felgyújtom a gecibe.